NÁMÉN TO MORI...
Néhány mondatban az előzményekről.
Kópházán régóta áll egy népszavazási emlékmű. A Magyar Kormány több településnek felajánlotta 2018-ban, hogy felállíthat egy un. Trianon emlékművet, melynél kitételként szolgált a bronz emlékplakett elhelyezése, mely Nagy-Magyarországot mutatja Rendületlenül felirattal a közepén. Ez a kivitelezés sajnos Horthy óta maradt úgy, ahogy van és eddig senki sem kelletlenkedett, hogy ez valójában egy kissé hibás ábrázolás. A problémája csak az, hogy nem tünteti fel a belső államhatárt, azaz a horvátországi és magyarországi részeket elválasztó vonalat. Ezt pedig meg kellene tenni, hisz két állam fúziójából jött létre az első közös államalakulat, mely azután több évszázadon keresztül más formákban, de ezt a kezdetet hordozta. Erről szóltak közös kiállításaink Budapesten és Zágrábban, a 800 éves közös történelem és hasonló toposzok. Ezzel a kis kiegészítéssel szerettük volna megcsinálni a mi emlékművünket itt Kópházán. Így lett volna korrekt. Az eredmény ismert. Jómagam hazaárulónak lettem titulálva feljelentésekkel megfélemlítve. Ahogy ez lenni szokott kis hazánkban.
Az „előírt” emlékmű ott áll az Ikva partján Kis-Kópházán, elismerve, hogy mindig ég a mécses és a koszorúzások is rendre meg vannak tartva. A probléma csak az, hogy nem lett kijavítva a történelmi hiba! Ezzel nem lett lezárva az ügy, azaz magyar módon lett befejezve: így van és így lesz, te meg hallgass!
Egy képviselő még meg is jegyezte, hogy én soha itt a faluban Trianon emlékművet felállítani nem fogok. Különös köszönettel tartozom ennek a képviselőnek, hisz eddigi életem folyamán mindig úgy alakult, hogy legnagyobb rosszakaróim tették velem a legjobbat. Még egyszer köszönöm!
Az emlékmű
A sors keze úgy hozta, hogy a falu egyik legjobb helyén, a központban, egy kis előkerttel rendelkezem, így arra szánam el magam, ha az eltelt 100 évben egy igaz magyar sem találtatott, hogy elmondja a magyaroknak Trianon lényegét, hát történjem meg itt nálunk a dolog. Majd elmondja azt egy horvát, mely szereti hazáját. Itt Kópházán, ahol manapság nagyon sok törésvonal halad keresztül. Ma ez közterületen még elképzelhetetlen, pedig ránk férne már egy kis igazság!
Miről is szól valójában Trianon?
Sok a szimbólum, melyekre eddig senki nem hívta fel a figyelmet, ezért én ezzel kezdeném.
Amikor 1921.június 4-én aláírták a békediktátumot, nem is gondoltak arra, hogy ez Szent Kvirin, Pannónia első vértanú szentjének a napja! Nem tették, hisz ki tud erről a szentről? Akkor sem, ma sem sokan. A sors pikantériája az, hogy idén a 11. Szent Kvirin zarándokutunk éppen június 4-ére esett és ez a szent összeköti Sopront Szombathellyel, de nem akárhogyan, hanem a Borostyánkő úton. A háttérben húzódó szimbolikát most itt nem taglalom, de előre jelzem, hogy megdöbbentő és egyben lenyűgöző, az a tudás, ami legendáinkban megmaradt.
Még van egy érdekes dolog itt. A Soproni Népszavazás, a maga nemében is egy unikum december 16-án fejeződött be 1921-ben.
Kövessük most együtt egy számtani sorozat számait és látni fogjuk az isteni beavatkozás itt volt, de nem vette észre senki. 19-14-07-28, 19-21-12-16,19-39-09-01 és 20-22-02-24. Az összeg mindig 68.
Az első dátum az I. Világháború kezdete és itt jött volna a javítókód, de nem sikerült, hisz megtörtént a II. Világháború és ha így haladunk, a tavalyi orosz agresszió könnyen a III. Világháború kezdete is lehet.
A Trianon kastély nagytermében 21 jelenetábrázolást találhatunk és ez a szám később majd visszakacsint ránk.
Ha glagolyita, azaz a régi horvát betűkkel szeretném leírni az 1921-et ponttal jelölve, hogy most áttérek a betűkról a számokra a Č ( értéke 1000), a C ( értéke 900), I (értéke 20 ), végül az Á ( értke 1).
Ennek a vége IÁ, azaz territórium, vidék ( Pl. Hungária, Pannónia, Scarbantia stb. ). Éppen amiről részben a Trianoni problematika szól.
A két szélső betűt elolvasva pedig a csá szót kapjuk, mely egyenesen tovább visz minket a másik 2019-ben felállított emlékművünkhöz. Mi itt egyébként csákáv horvátok vagyunk és még őrízzük régi nyelvünket is.
Trianon nem tragédia, habár ezt sugallják számunkra, hanem egy utolsó jel, magától a Jóistentől. Az ateisták nyugodtan gondolkodhatnak morfogenetikus mezőben. Erre a mindenkit megvádoló politikára alapozta hatalmát sok kormány az utóbbi 100 évben hazánkban. Az eredmény magáról beszél.
Ahogy fent említettem, ez egy jel, mely arról szól hogy a magyar végre vegye észre magát, a mag népe kezdjen el együtt élni a héj népeivel, úgy kezelve őket, mintha saját maga lenne az. Tudnunk kell, hogy a trianoni szerződés egy folyamat végét is jelentette egyben, azaz egy relatíve kompakt földrajzi tér ( mely a magyaroknál szintén tévesen csak a Kárpát medencére zsugorodott, mellőzve a déli tengerig nyúló területeket) szétdarabolását kisebb egységekre. Az egységeknél elérték, hogy az egészről, már csak a ritkák gondolkodnak. Mi minden történt itt ebben a térben!
Ezért lehetett volna ez egy új kezdet, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok és 100 év után is csak kevesek érzik, hogy valami nincs rendben.
Az emlékmű 2 részből áll. A kövek délről, a valamikor Illíria ( mely két részből állt: Pannóniából és Dalmáciából) dalmát részéből származnak, így gazdagítva és összekötve újra Pannóniát. Az oszlopra közvetlenül ráfűzött 9 kő szimbolikus jelentőségű és a népszavazásban részt vett Sopront és a 8 falut hivatottak képviselni. A 6. kő éppen Kópháza, hisz nyugatról keletre ez a 6. falu a sorban. Megdöntve, hogy jobban lássuk itt látható az a domborzati térkép, mely helyesen ábrázolja a viszonyokat. Ehhez az egységhez szervesen kapcsolódó rész 12 db kisebb kőből áll. Ezek a visszatért, illetve leghűségesebb falvakat képviselik 10+2 ( Szentpéterfa, Kis és Nagynarda, Magyar és Németkeresztes, Felső és Alsőcsatár, Pornóapáti, Horvátlövő és Olmód ( Communitas Fidelissima, 1923), valamint Somoskőt és Somoskőújfalut (Pagi ad Patriam reversi), mely települések csak 1924-ben tértek vissza Magyarországra. Ez így összesen 21.
A felettük levő gömbök a Napot ( a nagyobb kövek felett) , illetve Földet, a kisebb kövek felett képviselik, hisz Pan-on-iában vagyunk, a nap (pan) vidékén. Jelentésük alkotójuktól a következő, mely gondolat teljesen ráillik a mi szándékunkra is. Aki megértette, az megértette.
„ A Világon túli világ – amikor Napunk magába gyűjtve minden Érzést újra berobban a Világegyetembe és ekképp szupernóvává válva a pozitív és negatív pólusán kiárasztja magából a ragyogást: A Mindenség Szeretetének Érzését és forog-forog, hogy általa, tette által újraéledjen a Világ.”
A kövek rétegeket képviselnek, elmúlt korok rétegeit, melyek nem állnak meg a 6. kőnél, hanem lesznek még utánunk is idők és korok.
Visszatérve a 6. kőhöz. A hat szavunk kettős értelmű. Akkor és ott valaminek hatnia kellett volna, ha megértette volna ez a nép az üzenetet. Sajnos nem történt így. Az üzenet megfejtése és érzelmi feldolgozása még várat magára, legalábbis a többség számára. A 6. elem a szén, az élet alapköve itt a Földön és a településünk német nevében is benne van ( Kohlenhof), hisz alattunk szén van. A kő formája hasonlít Nagy-Magyarországra, melyet a környező népek a nevében is megkülönböztetnek. A horvátok ezt az államalakulatot Ugarska-ként ( olvasd: ugárszká), illetve Ugarsko kraljevstvo-ként ismerik, melynek ők egyik alapítói is. Ezért nem mindegy, hogy odateszem-e a határvonalat, vagy sem. Amennyiben valamely történelmet jobban tudni vélő úgy érzi, hogy a magyarok leigázták és megverték a horvátokat még Szent László idejében, ajánlom, hogy egyszer próbáljanak eljutni a tengerpartra és képzeljék el hogyan is lehetett ezt a területet lovakkal elfoglalni és kontrollálni.
Trianonnal a magyarok egy szinte tiszta magyarlakta országot kaptak, melyben az ott felejtett nemzetiségeket úgy kellett volna őrizni, mint a szemünk fényét. Ne feledjük el, a 21 ábrázolt településnek zöme nem is magyar volt, mégis itt szerettek volna élni, ebben a hazában. 100 évvel később a helyzet nagyot változott. A németséget, mely pedig részben a maradásért volt és nekik is köszönhetjük, hogy Sopron Magyarország része maradt és mára majdnem tiszta magyar település, még 1946-ban kitelepítették nem akárki, hanem Nagy Imre belügyminisztersége idején. A horvátság is megtört és mára csak nyomokban lelhető fel, pedig nyelvében őrzi a magyarok történelmét.
Szimbolikus, de megdöbbentő tény, hogy a horvátok éppen a Borostyánkőút mentén maradtak meg. Nem elég nagy figyelmeztetés ez, akkor, amikor egyre bizonyosabbá válik, hogy ennek az útnak az életét éppen Trója kontrollálta, nem is olyan régen?
Rá kell döbbennünk már egyszer, hogy csak együtt, közösen fogunk tudni valamire jutni egy magasabb vezérelv mentén szövetkezve, nem pedig nemzetek szintjén őrlődve egymás energiáját használni boldogulásunkhoz. Ez mindenki számára tanács és intés és én remélem, hogy a magyar, a mag, a tudás népe ezt végre elkezdi komolyan venni.
Végre talán egyszer…… még akkor is, ha erre nem egy magyar kéri meg, hanem egy horvát, ahogy azt pár száz évvel ezelőtt már egy nagyon híres horvát megtette, intésével: ne bántsd a magyart!
Célom nem a bántás és megbántás, hanem a tisztánlátás és egy jobb jövő elkezdése. Ehhez azonban meg kell változnunk!
Végezetül hogy a kört bezárjuk. Trianont XIV. Lajos a Napkirály korában 1670-ben kezdik el építeni, mint királyi privát menedékhelyet. Ekkor az előbb említett Zrínyi Miklós már 6 éve merénylet áldozataként halott volt, de öccse, Péter a horvát bán, már előre elkészített kivégzésére várt Bécsújhelyen, ahol a 15. században sokáig volt külhonban a magyar Szent korona is Frigyes Német-római császár kezén. Ahogy a korona első hosszabb megállója visszatérésekor Sopron volt, ahogy ezt a titokzatos várost a Borostyánkő út még mai is egyedülállóan a központjában vágja ketté, ahogy a Pejacsevich családot képesek voltunk elfelejteni nem egészen 80 év leforgása alatt, ahogy a leghűségesebb városból kitelepítették a hűségeseket, ahogy a város melletti Kópházán fogják 1989-ben Mária országából, egy Mária zarándokhelyen, a legnagyobb Mária ünnepen augusztus 15-én először szervezetten áttörni a keletnémetek a vasfüggönyt és mindezt Kereszt (Deutschkreutz) irányába, ahogy a városban van országunk utolsó még működő lovagi temploma, úgy próbálják komolyan venni ehhez az emlékműhöz kötődő gondolatokat, indulatokat, meg nem értést és hazaszeretetet.
Az Úr 2023. évének Szent Iván havában, a XXI. horvát Napokat megelőző estén
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
